Kedves Látogató!

Nyilván friss édesanya, vagy éppen gyakorlott anyuka vagy már, ha ide ellátogattál, de az is lehet, hogy apukaként Te kaptad meg azt a megtisztelő feladatot, hogy csöppségedről gondoskodhatsz a nap 24 órájában. 

Jó magam is a friss édesanyák táborát erősítem 29 évesen. Van egy tündéri (néha ördögi) 9 hónapos kisfiam, Levente, aki aztán semmit se kímélve lát el feladatokkal születése óta. Sajnos/nem sajnos (ki hogy áll hozzá) mi tápszeresek vagyunk, így 4 hónapos korában el is kezdtük a hozzátáplálást. Nemzetközi ajánlások szerint egészen pontosan 17 hetes kortól lehet megkezdni a hozzátáplálást, mi ezt ki is maxoltuk, ugyanis 2021. december 26-án töltöttük be ezt az időt, s azóta kóstolunk és eszünk finomabbnál finomabb ételeket. 

Nagyjából 14 éves voltam, amikor magamtól elkezdtem sütni/főzni. Főiskola után, mikor albérletben laktam volt is lehetőségem kísérletezni, új ételeket kóstolni, új recepteket kipróbálni, mára viszont ez leredukálódott, az embernek nincs annyi ideje, s más lett fontos. Nekem a kisfiam az, és mikor még a pocakban volt elhatároztam, hogy megfogom vele szerettetni a konyhaművészetet, megtanítom főzni, s arra, hogy az ételeket ne csak egye (főként a zöldséget és gyümölcsöt kényszerből), hanem ízlelgesse, megismerje, s hogy az étkezés egy kulináris élvezet legyen, ne csak egy kényszer, vagy egy gyorsan letudott dolog. Persze tudom, hogy ő még kicsi ahhoz, hogy mindezeket elsajátítsa, de ha ilyen pici korban odafigyelünk arra, hogy mit eszik, s úgy készítjük el, és úgy állítjuk be, hogy az a világ legfinomabb étele, akkor szeretni fogja.

Saját magam készítem az ételeket, abszolút nem nagy fáradtság, s azt se mondom, hogy nincs itthon kész étel, mert bármikor közbejöhet valami, ami miatt nem tudok főzni, vagy épp elutazunk, s a körülmények nem biztosítják azt a lehetőséget, hogy készíthessek valami finomat Levinek (de egyébként is, otthon főzzetek a saját megszokott környezetetekben, saját eszközökkel, saját kialakult higiéniai rutinnal), de az is előfordul, hogy kipróbálok valami újat, de ő még nem áll rá készen, s akkor kell valami SOS vésztartalék. És IGEN! van olyan, amit nem evett meg, s olyan is ami nagyon alap és többször próbálkoztunk vele, de még sokadjára is elutasította, pedig imád enni (komolyan, néha azt gondolom, hogy a gyomra helyén egy óriási fekete lyuk tátong, mert úgy tűnik el az étel a tányérból, mint Petőfi a ködben, s ha nem jön azonnal a következő falat, vagy fogás akkor azonnal indul kirobbani egy világháború).  S ez teljesen természetes és normális. Igazából hozzátápáláskor minden lutri, mert ha új dolgot próbáltok, amit te készítesz, vagy akár előre elkészült, akkor is előfordulhat, hogy kapufa, mert nem jön be a babának. 

Nyilván minden baba más, különféle igényeik vannak, máshogy fejlődnek és másképp állnak hozzá új dolgokhoz. Nem vagyok tapasztalt szülő, de a konyhában igenis elég otthonosan mozgok, s minden ételt úgy állítok össze, hogy az a baba egészségét és fejlődését szolgálja. Rengeteget tájékozódtam, hogy mit lehet adni, és mit nem. Kerestem hozzátáplálási táblázatokat, de azokkal semmire se mentem és igazából nem is érnek semmit se, mert ilyen csak Magyarországon van. Nahát, milyen meglepő... rengeteg, de rengeteg maszlag van az interneten, javaslat és ellenjavallat is bizonyos ételekkel és hozzávalókal kapcsolatosan. Őszintén szólva, ember legyen a talpán aki ki tud igazodni. Tudnék jó néhány példát felsorolni, hogy hol vannak összeférhetetlen és megmagyarázhatatlan ellentétek. Talán majd készítek néhány kis anyagot a közösségi felüleltre ezekkel kapcsolatosan, hogy lássátok mennyi infó terjeng, amin nem lehet kiigazodni. 

Egy szónak is 100 a vége, azért hoztam létre ezt a blogot, hogy segítsem azokat a sorstársakat, akik vállalják, hogy maguk főznek a csemetéjüknek, s néha-néha elakadnak, nem tudják, hogy mit főzzenek, vagy nem tudják, hogy pontosan hogyan is kezdjenek neki a hozzátáplálásnak (egyébként én is pont így voltam vele, nem tudtam mit lehet, mit nem, hogyan kell, de ez szépen kialakult, s most már tudom, hogy kistesónál hogyan fogom megkezdeni). 

Lesznek nehéz pillanatok, rengeteg próbálkozás, de sikerülni fog, s el fogod tudni érni, hogy az evés ne kényszer, hanem kulináris élvezet legyen. 

HungryBaby - a mindig éhes baba